Simonyi Károly szoboravató ünnepség

 

2010. május 14.

 

A teljes „színdarab” megtekinthető az alábbi linkre kattintva:

teljes színdarab

 

Az ünnepségről készített fényképek megtekinthetők az alábbi linkre kattintva:

fényképek

 

Iskolánk villamos munkaközössége 1989-ben szervezte meg első alkalommal az országos elektrotechnika versenyt a kilenc ill. tizedik osztályos középiskolás tanulók részére. A neves vetélkedő névadójául az akkor még élő Simonyi Károly professzor urat kértük fel. A kezdeti anyagi nehézségeket oldotta meg a Professzor úr alapítványi felajánlása.

A verseny beindítása igazolta jogosultságát. Ma már az ország minden tájáról – Debrecen, Miskolc, Budapest, Győr, Szombathely, Zalaegerszeg, Békéscsaba – örömmel jönnek a Simonyi Károly Országos Elektronika Versenyre a versenyzők és az őket kísérő kollégák is.

A 2009/2010. tanévtől a versenyt nemzetközivé tettük; Szabadka, Kolozsvár és Komárom iskoláit is meghívtuk.

Az elért sikereink adták az ötletet, hogy iskolánk az ötvenedik évfordulója alkalmából vegye fel a

 

S I M O NY I   K Á R O LY  nevet.

 

 

Már pár évvel ezelőtt megszületett az elképzelés, hogy névadónknak szeretnénk iskolánk területén szobrot állítani.

A méltó - Professzor Úr nagyságát is jelképező - mellszobor állításának költségeit iskolánk pénzügyi lehetőségei sajnos nem biztosították. Ezúton is köszönjük Dr. Horváth László úrnak, a Puskás Tivadar Távközlési Technikum igazgatójának támogatását, amely lehetővé tette elképzelésünk megvalósítását.

 

A Simonyi Károlyról készült szobor Miklya Gábor, pécsi szobrászművész alkotása. Miklya Gábor, Bencsik István professzor emeritus tanítványaként, a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kar Mesteriskolájában végzett fiatal művész. Simonyi Károlyról készült szobra, iskolánknak olyan alkotás, mely mindennapi közelségbe hozza Simonyi tanár úr alakját, személyét mindannyiunk számára.

 

 

 

A 2010. május 14-én rendezett szoboravató ünnepségen számos neves vendég vett részt. A Simonyi családot képviselte: Simonyi Károly fia: Simonyi Tamás és unokája: Sarbu-Simonyi Borbála.

 

A meghívott vendégek között szerepelt még többek között: Dr. Horváth László a Puskás Tivadar Távközlési Technikum igazgatója, Dr. Csurgay Árpád akadémikus (Simonyi Károly tanítványa és munkatársa) és felesége Dr. Csurgayné Ildikó a Simonyi hagyaték kezelője, Staar Gyula a Természet Világa folyóirat főszerkesztője és felesége Staar Gyuláné.

 

A szoboravató ünnepség alkalmából először Déri Tibor igazgató úr köszöntötte a megjelent vendégeket, tanárokat, diákokat.

 

A műsor keretein belül beszédet mondott Dr. Csurgay Árpád, Staar Gyula, Dr. Horváth László, valamint Simonyi Tamás emlékezett édesapjára.

 

A szobor leleplezésére Simonyi Károly unokáját, Sarbu-Simonyi Borbálát kérte fel az iskola.

 

Rendeki Judit, Világhy Andrea, Traum Lénárd és Tilesch Nándor Staar Gyula 1986-ban készült interjújának felhasználásával Simonyi Károly munkásságát, életét mutatták be.

 

 

Staar Gyula számos jeles matematikusunkkal és fizikussal készített hosszabb-rövidebb riportot, melyek egy része könyv formájában is megjelent. Staar Gyula egyhelyütt így nyilatkozik erről: „Különösen fontosak számomra Simonyi Károllyal készített riportjaim, amelyek a fizikus életének különböző szakaszaiban készültek. Több más, megdicsőülni vágyó tudóstársával ellentétben rá mindig is jellemző volt a visszafogottság. Ezért is tartom különös adománynak, hogy Simonyi professzor úr annak idején bizalmába fogadott és jó barátként betekinthettem legrejtettebb gondolataiba.”

 

Idézet a műsorból:

 

NARRÁTOR: 94 éve született Simonyi Károly. Életének utolsó éveit teljes visszavonultságban töltötte. Ezt a hangulatot tükrözik legkedvesebb költőjének, Dsida Jenőnek sorai, de fiatalon Simonyi is meg akarta váltani a világot...

"Esteledik már...

Régen a halk, füves, ódon klastromok udvara megtelt jámbor szerzetesekkel ilyentájt, barna csuháju álmodozó szentekkel, akik puha révedezésben mormoltak s mialatt az alázat imája kibuggyant szívükből, fejük áhítatos mellükre hanyatlott..."

 

SIMONYI: E verssorok már húszéves koromban belém ivódtak. Életem legtevékenyebb korszakában is mindig ott élt tudatom mélyén a nosztalgia a szemlélődő élet iránt. A felnőtt élet kapujában, tizennyolc évesen sokan indulunk a világ megváltásának szándékával. Küzdünk, verekszünk, tanulunk, tudással vértezzük fel magunkat, de rájövünk, a cselekvéshez nem csak tudásra van szükség.

 

NARRÁTOR: Hanem mire?

 

SIMONYI: Hitre. Elsősorban hitre, hogy amit teszünk, az jó. Nekem soha nem volt akkora hitem, hogy elfogadjam, érdemes embereket feláldozni valamilyen magasztos eszméért. Akkor már inkább azt vallom, amit Voltaire mond :

 

FELOLVASÓ: ...tegyük azt, amihez értünk, amire képességeink feljogosítanak.

 

A teljes „színdarab” megtekinthető az alábbi linkre kattintva:

teljes színdarab

 

Az ünnepségről készített fényképek megtekinthetők az alábbi linkre kattintva:

fényképek